Hírek‎ > ‎

Őszi túra - Négylevelű Fa

Eszter Tóth, 2013. okt. 10. 5:55   [ 2013. okt. 10. 6:01 frissítve ]

2013. október 6.

Őszi túra

Zalaújlak – Zalakaros

Mosolygós arcok, izgatott tekintetek közeledtek felénk a buszmegállóba. Szállingóztak…de nem mint hópihék, hanem mint cserkészek :) Bár az időjárás borongós volt, kedvünket nem szeghette. Sőt, a friss levegő jó hatást gyakorolt az álmoskás arcokra.



Nekivágtunk a vadregényes tájnak, de nem sokáig bírtuk, hiszen korgó gyomrokra lettünk figyelmesek. Mindenki előkapta otthonról csomagolt, finom elemózsiáját és addig nem tágított mellőle, míg el nem fogyasztotta azt. Voltak, akik gyorsabban bekapkodták a falatokat és elindultak felderíteni a hegyhátat. Találtak ott mindenféle jót, szedret, csipkebogyót, körtét és diót, plusz egy elhagyatott házikót. :)

Csomagunkat újra a hátunkra vevén a legkisebbekkel az élen tovább bandukoltunk. Ekkorra csapatunk már nem rendezett hordában, hanem inkább nyájhoz hasonlóan masírozott tovább a hírhedt száz lépcsők irányába (mire felértünk a tetejére, kiderült, hogy 123 lépcsőfokon vagyunk túl :) ). Az izmos lépcsők után elénk tárult a szánkópálya, bár nem volt hó, de így is élveztük. Valaki szaladt, valaki pedig óvatosabb léptekkel indult neki a mezőnek. Elkezdett csöpörögni az eső és pár lány átalakult tüzet okádó, piros sárkánnyá. Út közben megalakult a Gumichello-sok szövetsége, hisz ahány pocsolya volt és ahány mocsár nem hagyhatták ki a gumicsizmás dagonyázók :).

Mivel a hangulat a tető fokára hágott, a lányok a Zalakarosi Kilátót ostromolták meg, míg mások várva a pizzát, Szakácsos játékkal múlatták el az időt. A fiúkban, ja, és persze Virágban, még a túra után is pezsgett az energia, így a British-bulldog pont időben érkezett. Csak úgy, mint a pizza, mert mikor megpillantották a pizzát hozó kis, fehér kocsit, már szaladtak is lefelé a domboldalon. A sor a rét közepéig kígyózott. Az ízletes pizzák után elégedetten kezdtük el a számháborút, mikor a kék és a piros csapat vérmes csatába kezdett a zászlók felkutatásáért. A játékcsokrot egy bikázás zárta, majd könnyes búcsút vettünk a buszmegállóban egymástól… :’(

Bár az idő tényleg rossznak ígérkezett, a délutánt mégis verőfényes napsütésben élvezhettük. Apróbb balesetek történtek, de Isten megóvott bennünket a nagyobb sérülésektől és olyan kalandot adott számunkra, amit reméljük, hogy sokáig a szívünkben őrizünk majd.

„Azt hiszem, többet kéne túráznunk!” :)

Pancsi és Stee

ą
Eszter Tóth,
2013. okt. 10. 6:00
Comments